Muszáj muszáj egyszerűen muszáj kiírnom magamból hogy mi történt velem az elmult egy évben. akarom, hogy az emlékek egy pillanatra visszavigyenek életem eddigi legmeghatározóbb évének pontos részleteibe, visszavezessenek és emlékeztessenek, mert örökké akarok emlékezni erre az egy teljes évre. meg akarom találni a szavakat és ki akarom fejezni az érzéseket. el akarom mondani amit szavakkal nem lehet elmondani, mert csak érzésekkel a lelkem legmélyéből és képekkel az elmém sötétségéből tudnám igazán megmutatni, hogy mi történt ebben az évben. a képek csak ha a multamra gondolok, egy pillanat alatt elkezdenek pörögni és újra meg újra lejátszódik minden a fejemben és egyszerre szorul össze a szám, sajdul meg a szívem, jön rám a sírógörcs és a nevetés egyszerre.
a mai napon, pont február vége felé, úgy éreztem, hogy nem tehetem meg azt, hogy úgy hagyom magam mögött ezt az évet,  hogy meg ne örökíteném magamnak.

ez az év... hihetetlen. felnőttem. megkomolyodtam és megértettem, hogy mi az igazi élet. nem állítom, hogy hirtelen tapasztaltabb és bölcsebb lettem, mert nem. sohasem gondoltam volna, hogy ott fogok tartani ahol most. soha nem hittem volna annak az embernek aki szóról szóra elmondja, hogy mi lett belőlem. egy évvel ezelőtt... nem voltam senki, nem tudtam semmit és egy,- a gátlásaim, rettegéseim és félelmeim által - felépített álomvilágban éltem. nyomorogtam. ebben a nyomorban talált rám az első igaz és tagadhatatlan barátom. ekkor találtak rám az emberek. ekkor estem szerelembe életemben ELŐSZÖR IGAZÁN. először szerettem életemben először. életemben először tudtam, hogy mi a helyes. először az életemben éreztem magam biztonságban. először életemben éreztem azt hogy szeretnek. életemben először nevettem és mosolyogtam őszintén. életemben először tudtam, hogy milyen az amikor nem érdekel semmi, csak az, hogy vannak melletted emberek akik mindent megtesznek érted. az életemben sírtam először őszintén. először életemben öleltem és csókoltam őszintén. először ölteltek és csókoltak őszintén. először basztam be életemben. életemben először buliztam önfeledten. életemben először szartam a világra. először az életemben voltak velem őszinték. először az életemben sírtak először a vállamon, szó szerint és átvitt értelemben. életemben először hoztam helyre egy életet, és először életemben okoztam kibírhatatlan fizikai és lelki fájdalmat. életemben először jöttek utánam. életemben először mentem valaki után. életemben először veszekedtem igazán és életemben először kötöttem örökre szóló esküt. életemben először hazudtam és életemben először voltam őszinte. életemben először aludtam együtt valakivel és életemben először téptem be. életemben először voltam telepi, diósgyőri, denszer, hippi és életemben először voltam ÖNMAGAM. életemben először voltam gátlástalan és életemben először nem érdekelt senki.életemben először néztek valakinek és életemben először aláztak porig. életemben először csaptam be magam. életemben először buktam fel és életemben először álltam talpra. életemben először éreztem hiányt és életemben először könyörögtem. életemben először alázkodtam meg. életemben először szóltam vissza. életemben először féltem és életemben először voltam bátor. életemben először volt életem. csak egy falatot kaptam az életből, az élet mocskát épp hogy megláttam, épp hogy beleszagoltam a bűzbe. megértettem és felfogtam hogy még semmit sem tudok. nem keveset de egyátalán nem sokat. nem is tudok semmit, csak tapasztaltam. visszaszólaltam az élet a sors és az emberfeletti dolgok ellen, próbálgattam az erőmet és válaszul pofonokat kaptam. ezekre az időkre visszanézve értem mostmár, hogy ez még semmi, még csak akkezdet, és ez még semmi és még rengeteget fogok kapni.
egy évvel ezelőtt még tudtam hogy akárki lehetek. egy évvel ezelőtt még lehettem volna valaki.

rájöttem h leléptem DE NEM TEHETEK A SORS ELLEN AZ UTCA UGY ÉPÜLT A LELKEMBE HOGY KITÖRÖLNI KURVÁRA NEMLEHET
AZT AKAROM HOGY TUDJÁTOK HOGY "OTTHON" az NEKEM AZ A NÉHÁNYSOR UTCA ÉS A SPANOK ODAKINT 2 SZÓBÓL ÉRTIK MI A PROBLÉMA ÉS ŐK UGYANAZOKAT A KÖVEKET KOPTATJÁK FIGYELJ NEM KELL SOK ÉS VISSZA MEGYEK HOZZÁD!

olyan idő van ááá. foto foto menni akarok most azonnal.
megyek is.

elmondtam neki mindent ma amit az tegnap este leírtam és azt mondta nincs igazam, mert ismerem, ééé... én én nagyonszeretem Szélt, és tényleg komolyan gondolom és tényleg örökké szeretni fogom és ezen nem változtathat semmi, semmilyen külső tényező nem befolyásolhatja ezt. ajj annyira készen vagyok ma is és tegnap is az voltam és megint vele akarok lenni pedig csak most ment el, és annyira akarok menni fotozni, mert szaninak mutattam a képeket és azt mondta jók, és mindig belelendülök ilyenkor, akarok menni fotozni mindent vagy a semmit csak menjek már összepakolom a gépet és holnap beviszem suliba és nem fog érdekelni ki mit gondol mindent lefotózok és suli után is igeeen.
ez lesz. és menni akarok pest, akarom látni szanit de mostmár baszottul mert nagyon különleges ember és muszáj. szani szeretlek. és péntek bál széllel és szombat matyipajtiparti és najó! gész

Mielőtt elmegyek ki kell írnom magamból azt ami most van, úgy érzem csak lógok a levegőben és kapkodok azután amim van és ami volt, nem akarom elfelejteni a múltat mert hiányzik a nyár és a tavasz, hiányzik az a biztonságérzet, amikor tudtam mindent, éreztem azt, hogy minden a helyén van, hiányzik, de jó ez a változás is, szerelmes vagyok de miért tudja mindenki jobban hogy én mit akarok? miért van az, hogy én nem félek kimondani és mindenki más miért retteg? miért félnek az igazságtól, mindenki meg akar felelni a másiknak, miközben a másik is ugyanolyan senki mint ő, miért nem tudják tisztán látni a világot, és bár a világ mocska elcsúfítja az üveget amin keresztül szemlélek ezt a világot, de nem kell félni attól hogy átláss a hazugságokon. úristen ezt a cigit olyan érzés volt elszívni, mint amikor először rágyújtottam mi van velem? ez nagyon random bejegyzés, előre is bocsánat ha nem érti senki, nem lesz az összes bejegyzés ilyen kusza, de erre Eszter tanított, hogy csak írjam le amit látok és gondolok hirtelen, és ne törődjek semmi mással, és ezért most megint rágyújtok és itt fogok ülni estig pedig már fél 11 és még németet is tanulnom kell, nem baj, vajon mit csinál szél, már biztos alszik, vajon velem álmodik, vagy gondol rám? vajon mit gondolhat ő a múltjáról, félek hogy nem zárta még le, mármint az egyik felem tudja és azt mondja ne légy már hülye a másik meg retteg, hogy mivan ha mégse. miért van az hogy szél az egyetlen ember akit nem tudok felfogni és megérteni, miért van az hogy ő az egyetlen akit nem tudok tisztán olvasni, akit mai napig nem tudom biztosra hogy kicsoda valójában és mit akar, hogy lehet hogy ő az egyetlen akinek nincsen ráírva az arcára, hogy mit érez? miért van az hogy mindenkit ismerek, mindenkinek a szemében van az egész élete és mindenkinek az arcára ül a legnagyobb titka is és miért van az hogy tudom, hogy leülök egy emberrel beszélgetni, tudom hogy mi folyik az életében, tudom hogy gátlásos mert csalja a barátja, és ezt ő is tudja, de fél hogy csak beképzeli, miért van az hogy tudom hogy milyen ember, és a beszélgetés közben kiderül, hogy igazam volt, miért van az hogy mindenkiről ezer oldalas leírás van a fejemben, és mindenki számon van tartva és mindenkiről tudom hogy kicsoda és mindenki ki van analizálva és a Nemcsik Dávid címszó alatt meg csak gyenge találgatások és kérdések vannak a jól megszokott részletes fogalmazások helyett? árulja el valaki, hogy egy olyan embernek mint nekem, aki tényleg mindenkit kiismer és mindenkin átlát, miért ilyen baszott nehéz egyetlen embert megismerni, aki ráadásul a legközelebb áll hozzám? sőt pont emiatt áll a legközelebb hozzám, mert a jól kiépített falaim mögé csakis emiatt volt képes ennyire mélyen bejutni. miért? ki ez az ember és honnan jött ide és hogy lehet hogy egy pillanatig nem figyeltem és máris itt van és az életem értelmét képezi? hmm? elmagyarázná valaki?

feels like im falling in love and it feels like he is falling out

Megint egy gyenge szar vagyok mert megint belekezdek ebbe, és megint csalódást fogok okozni és megint el fogom magam átkozni ezért. Nem akarok senkit sem ámítani, mert ismertek, akik már régebbről, ezalatt a néhány év alatt rájöttek milyen szeszélyes vagyok, de muszáj írnom, bele vésem a végtelenségbe a szürkeséget, rámutatnom az valóságra és feltüzelnem az igazságot ráírok az idő tollával a test papírjára, és aztán elcsúszom ugyanabban a banánhéjban de miért írok megint? Inkább belefutok a hallhatatlanságba.
elég.
kell kell kell írnom nem tehetek mást. jelentkezem majd.